Nem vagyok se a jobb se bal, valahogy nem érzem magam a mai politikai berendezkedés hívének se.18 éves korom óta keresem azt a helyes irányt, pártot ami mellé teljes mellszélességgel oda tudnék állni, ezt az elmúlt 6 évben nemhogy nem találtam meg, egyre jobban sodródom egy álomszerű utópisztikus eszme felé (erről egy későbbi bejegyzésben) aminek a megvalósulásában hitem egyre jobban elveszik.Magyarországon lassan nemhogy nincs a politikának kultúrája, hanem teljesen elveszik belőle az ami naggyá tette a magyar politikusokat a múltban, az emberi párbeszéd.
Kit tartok a hibásnak, hogy itt tartunk?
Szinte mindenkit, köztük jómagamat is. Elsősorban a mai magyar politikai elitet, Orbánostúl, Gyurcsányostúl, Molnárostúl. Az elmúlt időszakban ezeknek az embereknek el kellett volna tűnniük a politikai szenny mocsarában.Másodsorban a kommunizmust átélt öregemberek nagy részét akik nem tudnak a fekete-fehér gondolkodásmódtól elszakadni és ezt akarják ránk erőltetni a fiatalokra is. Én fenn tartom, hogy a politikai véleményem változhat, szavazhatok az egyik pillanatban a Jobbikra a következőben az LMP-re, vagy akár megfontoltan senkire se. A harmadik okának magunkat, fiatalokat tartom, mert igenis vagy beálltunk ezek mögé a felfogások, emberek mögé, vagy a cinizmus és a nemtörődömség mögé bújva elmegyünk a politika mellett.
A tegnapi napon ékes példát láthattunk az első két általam említett okra. Munkámból fakadóan a tegnapi napon ki kellett mennem az október 23.-ai megemlékezés/tüntetés-re, az egyik baloldalinak mondott médium munkatársaként, így itt-ott magamon viselve az adott társaság "címerét". Ahogy munkatársaimmal kiértünk egy nevetséges látvány fogadott. Az emberek nagy részét 2-3 lépésen keresztül engedték csak be a térre, aki a kemény maghoz, a tér közepéhez akart csatlakozni, annak egy sátorban komoly motozáson kellett keresztül mennie. A kordonok mögött Valton securitysek hada ácsorgott, ami nem okozott valami bizalmi hangulatot bennem.
Sajnos már a fütyülök megérkezése előtt tapasztalnunk kellett a megemlékezés "emelkedettségét", mert ahogy a tömegen átvágva kerestük a góc pontokat, többször is kaptunk a fejünkre verbálisan az 55 feletti korosztály tagjaitól, mert mi éppen hazaárulok vagyunk, mert nem az Mtva-nak dolgozunk. Nem kívánom senkinek azt az érzést amit egy nem"hazafinak" át kell élnie egy ilyen helyzetben.
A "fütyülösök" megérkezése alapból olaj volt a tűzre. Tudom, hogy a fütyülésre bíztatok között is szép számmal volt politikai opportunista, de a fütyülés és a hangzavar okozást nem tartom oknak arra, hogy öregasszonyok és öregurak tömegei vessék rá magukat verbálisan és testileg a fütyüléssel tiltakozókra. Az, hogy valakinek más a véleménye és ezt kifejezi az sose lehet ok az erőszakra. De sajnos ezt a hozzáállást a mai politikai vezetés nemhogy megtűri hanem a háttérből még támogatja is, a nyugdíjas hordák egymásnak esését, mert így még erősebbé válik a fekete-fehér gondolkozás az emberekben. A helyzet nevetségességet talán két példa írja le a legjobban; az első két öregember verekedése, akik azon vitatkoztak, hogy ők mennyire nagy szabadságharcosok voltak 56-ban, erre a helyzetre reagálva az egyik sajtós kolléga megjegyezte, hogy na ezt a sztorit kellett volna elmesélni az imázsfilmben. Szinte lehet látni, ahogy a szovjetek ellen kéz a kézben harcolnak, utána 60 évvel pedig nevetséges okok miatt püfölik egymást. A másik hasonló eset az egyik a tüntetésről élőben bejelentkező tévésnél láttam, akivel elkezdtek ordibálni, hogy ne innen jelentkezzen be hanem menjen előre, mert azt kell közvetíteni, nem a tüntetőket (ez a tv speciel 4 kamerával volt kint, abból 2 a beszédet vette). Az egyetlen nyugodt pont az egészben a himnusz alatti csend volt.
Sajnos a nap végén arra jutottam, hogy fiatal kis "demokráciánkban" lassan oda jutunk, hogy a változás eléréséhez felső korhatárhoz kéne kötni a szavazati jogot..
